Látogatás a Videovox Stúdióban

(élménybeszámoló)

Karácsony előtt kaptam egy váratlan levelet. Simonyi Balázs alias Bart Simpson keresgélt a weben, és rábukkant erre a site-ra. Tetszett neki, és felajánlotta a lehetőséget, hogy menjek el a szinkronstúdióba, nézzem meg hogy készül a Simpsonok magyar hangja.

Ki ne szeretne egyszer a kulisszák mögé kukkantani, hát még ha a kedvenceiről van szó?! Rögvest felhívtam Balázst. Több kör után végül január 4-ben, a 99-es év első forgatási napjában állapodtunk meg.

Helyszín: a néhai Pannónia Filmstúdió. Meglepetésemre a TV3 emblémája is ott díszlik a kapun. 18 óra előtt érek oda, leülök a portán a klubfotelek egyikébe, és várok. Olvasgatom az újságomat, mikor odalép Baló György. (Tudod melyik! Aki az első Simpson epizód előtti vasárnap este büszkén újságolta élő adásban, hogy mostantól kevesebb reklám lesz. Ezek után a negyedik résztől kezdve a stáblista (end credits) kétharmadát kivágták, hogy több reklámidejük legyen.) Szóval odaáll egy kolléganőjével, és bőszen fújják az orrom alá a cigarettafüstöt. Ez az ember aztán tudja, hogy miként kedveltesse meg magát!

Na jó, ők vannak itthon! Arrébb megyek, várok. Végre jön Simonyi Balázs. Első személyes találkozásunk, kölcsönös bemutatkozás. Simán áthatolunk az őrségen, és már a büfénél összeakadunk Székhelyi Józseffel, azaz Homer Simpsonnal.

Célbaérünk: Németh Tamás gyártásvezető irodája a gyülekezési hely. A rendező már ott vár. Noszogatja a társaságot. Ők egyelőre annak örülnek, hogy végre megint találkoznak az újévi szünet után. Az irodában bemutatnak Pálos Zsuzsának is, aki Marge-ot szólaltatja meg. Balázshoz hasonlóan, roppantul örül az érdeklődésemnek. Úgy vettem észre nem sok visszajelzést kapnak, nem tudják, mennyire népszerű a sorozat nálunk is. Marge elmeséli, hogy sok embert ismer, akik már évek óta szerelmesei Simpsonéknak, és kezdetben bizony nagyon izgultak, hogy vajon miként sikerül megmagyarítani azt a hamisítatlan amerikai beszédstílust, amit az eredeti változat nézői már megszokhattak. Aztán megnyugodtak, belejöttek.

Elkezdődik a felvétel, én meg ott maradok Németh Tamással. Legelébb hosszasan faggatom az egyes szereplők magyar hangját kölcsönző színészekről, hogy a táblázatomat teljesebbé tehessem. Fejből sorolja a neveket. Mást nem is tehet, mert nem gyűjti össze a feljegyzéseit; ha a megrendelő már átvette a kész filmet, eldobja őket. (Na, erről majd még lebeszélem valamikor!) Azt is megtudom, hogy a TV3 kifejezett kérése volt, hogy a négy családtag magyar hangján kívül másnak a nevét ne mondják be a stáblista alatt, noha az első két tucat rész alatt azért még megtudhattunk egy-két hangot. (Hogy mi ebben a jó Balóéknak...?) Apropó. Az epizód címét és a magyar közreműködőket Ciprusz Éva, a Duna TV bemondója révén tudhatjuk meg.

Aztán beszélgetünk a munkájáról. A legfontosabb dolga, hogy a másodpercekre lebontott forgatókönyv alapján összetoborozza az egy jelenetben szereplő színészeket. Ami háromszor annyi energiát kíván a Simpson sorozat esetén, mint egy szokványos mozifilmnél. Nem tudja előre több hétre, hogy kik fognak szerepelni éppen, mert az anyag folyamatosan érkezik be a fordítóktól. És rengeteg olyan figura van a sorozatban, akinek csak egy-két mondat jut, aztán örökre eltűnik. Vagy éppen felbukkan három hónap múlva, és akkor lehet szaladgálni az után az ember után, aki először mondta alá a magyar szöveget. Ez aztán vagy sikerül, vagy nem. Rengeteg egyeztetési probléma van, ezért gyakran megesik, hogy egy alak hol ezen, hol azon a hangon szólal meg.

Amíg beszélgetünk, befut Bogdányi Titanilla is (Lisa Simpson) a mamája kíséretében. Mert ő még gyerekszínész. :-)

Fél hétkor besurranok az I-es műterembe, a rendező és Koltai Gábor hangmérnök mögé. Ekkor tudom meg, hogy nem Kosztola Tiborhoz van szerencsém. A helyére már decemberben Szőnyi István állt. Éppen az 1F02 epizódon dolgoznak. Homér egyetemre megy. (Várhatóan január 20-án megy adásba.) Az üvegfal másik oldalán a négy családtag, más senki. Figyelem a munkát. Mármint hogy techikai értelemben hogy is működik egy szinkronstúdió. Érdekes! 3-20 másodperces darabokon dolgoznak. Először lemegy a film a vásznon és a monitorokon az eredeti hanggal, közben már a színészek hangosan mondják a szövegüket, probálják eltalálni a beszéd sebességét, és igazodni a szájmozgás ritmusához. Aztán egy csúnyácska számítógép (a Rosytext szövegszerkesztőre emlékeztet) segítségével indul a kép és a magnó. Egy csomó ember tátog a képen némán, az ő hangjukat még nem vették fel. Közbe-közbe szólnak a jelenlevő családtagok. Hát ez egy puzzle, csak éppen hangokból! El se hiszem, hogy ilyen kis frinc(i)-franc(i) darabokból áll össze a végtermék! Aha! Így azért könnyebb összeszedegetni a színészeket egy felvételre. Ki mikor ér rá, akkor jön be, elmondja a magáét akár több epizódra való jelenetben is, de nem kell a teljes stábnak jelen lennie. (Később megtudom, ennyire azért nem rózsás a helyzet. Ebben a stúdióban nem a legújabb a technika, a magnónak csak két hangsávja van. Ha jól értem eszerint minden jelenetet legfeljebb két menetben lehet felvenni.)

Simpsonék az üvegfal egyik oldalán, ...

Negyed nyolckor másik epizóddal kezdenek el foglalkozni, az 1F01-gyel. (Előreláthatóan január 19-én láthatjuk.) Ebben a család váltságdíjat követel Burns-től a gyerekkori játékmackójáért. Tervezgetik, hogy mit kérjenek. Homer elképzel magának egy saját hangstúdiót, amiben ő a sztárénekes. Épp készül vele a felvétel, a hamburgerről meg a fánkról énekel, és ez nemkívánt élettani folyamatokat indít meg nála. Erre az ő üvegkalickájából figyelmezteti az ő rendezője. Ez a felvétel úgy készült, hogy Szőnyi István szólt be az I-es műterembe a szokásos módon, ahogy egyébként a színészeket szokta instruálni: Homér, már megint összenyálaztad a mikrofont! Ez aztán a kellő akusztikájú lesz a kész felvételen.

... Koltai Gábor és Szőnyi István a másikon.

Zajlik a munka. Hol elsőre, hol csak negyedikre sikerül egy jelenet. Bakik, elcsúszások, hangszínváltozások, zaftos negatív imák, sok nevetés. El-elvitatkozgatnak egy-egy szófordulaton, szinonímán is, hogyan lenne értelmes a szöveg, de mégis férjen be a rendelkezésre álló századmásodpercekbe. Két dolgot is megfigyeltem. Egyrészt elég szabadon bánnak a nyers szöveggel, a dramaturgok szava messze nem a végső. Néha erős ingert éreztem, hogy én is beleszóljak a vitába, szerintem hogy lenne helyes nyelvi szempontból, de aztán arra gondoltam, szeretnék még jönni máskor is. Többnyire azért találtak nélkülem is kielégítő megoldást. ;-) Azt sem mertem javasolni. hogy legalább egyvalaki olvassa el felvétel előtt az epizódok kivonatait a www.simpsonsarchive.com-on. Sokat segítene! De sajnos az Internetnek nyoma sincs a környéken. A másik észrevétel: gyakran megesik, hogy a felvett hang kissé belecsúszik a következő képbe, de ez film közben nem zavaró.

Akinek pár percig épp nincs dolga, az kijön az üveg mögül beszélgetni, vagy más ügyeit intézni. Ha mégsem, akkor bent olvasgatja a szövegét. Balázs mikor kijár, a kérdéseimre válaszolgat, és próbálja kiegészíteni a szinkronhangok listáját.

Nem veszem észre, hogy mikor tértek át a 9F22 epizódra. (Várható adásnap: január 18.) Ebben Bart fenyegető leveleket kap valakitől. Később kiderül, hogy Sideshow (magyarul Balfék) Bob akar az életére törni, ezért Simpsonékat tanúvédelem alá helyezik. Kapnak is mindannyian vadi új pólókat Witness Relocation Program felirattal. :-)

Nyolcra érkezik nagypapi, azaz Tolnay Miklós. Jó a szervezés! Felveszik azt a pár jelenetet, amiben megszólal, aztán 20 perc múlva már megy is. Tetszik a sztori is, a sötétben csendben vonaglok a visszafojtott röhögéstől.

Bart: Papi! MacLeod nem igazi.
Papi: A fogaim sem. Mégis tudok főtt kukoricát enni!
      Feltéve, hogy valaki felvágja és péppé passzírozza nekem.

21:10-kor vége a napnak. Mindenki megtudja, hogy mikor jöjjön legközelebb, - tipikusan másnap, csak azt nem tudni előre hány órakor, - aztán irány haza!

(Bocs, kicsit olyan lett ez a cikk, mintha hivatásos újságíró tollából szaladt volna ki! Szerintem is kissé sablonosra sikeredett itt-ott. Talán a következő jobb lesz! ;-)