Benne megtalálható a vékony metéltre vágott zöldség, a julienne (zsülienn). Bizony, a Konyhaművészet oldalain már eddig is csak a gyufaszálra vágott zöldségről írtunk, és ha már leányokról esik szó: a jövőben sem jelenik meg hasábjainkon a Crčpes Suzette, csak a palacsinta.
Ezekben az esetekben ugyanis nem a kiejtés szerinti megnevezés használata segíti az olvasót (vagy az éttermi vendéget), hanem a tartalom megmagyarázása.
Visszatérve azonban a kiejtés szerinti átírásra: védelmembe veszem a fondü alakot, még ha ez nem is annyira a mesterségszerű vendéglátás, hanem inkább a házi vendégvárás eszközévé igyekezett válni az utóbbi években. Nemcsak házi, de nagykonyhai eszköz is a friteuse (fritőz), vagyis olajsütő. Ha engedékeny lennék, azt mondanám, hogy elférne a dizőz, masszőz stb. mellett, de nem vagyok engedékeny, mert ezek is átmenetileg éltek a beszélt nyelvben, ki is koptak belőle. Másrészt, ha nagyon keresnénk valami mást helyette, egy szakácstól hallottam a rövid fritu nevet, ami ugyan pontatlan (bizonyára elhallásból született), de az -u végű becéző alakok között elférhetne.
Erélyesen lándzsát török viszont a vok alak mellett - szemben a wokkal (lásd még kivi kontra kiwi). Gyanítom, a különlegesen mély kelet-ázsiai serpenyő a mindent elárasztó pinjin (ejtsd: pinjin) átírások miatt nem kapta meg jogos magyar v betűjét. De ha tíz év pontosan elegendő volt, hogy a számítógép használata átalakítsa a magyar szakszótárak helyesírását, akkor egy serpenyőtől sem futamodom meg.
Bedő J. István
Konyhaművészet