Milyen konyhanyelven írunk? (3)

Angolszász bajok

Kis nyelvi vadmarhaságok árasztják el már jó ideje nyelvünket (persze nem csak a gasztronómia terén) - írta dr. Árgus kollégánk a Konyhaművészet hasábjain. Tőle idézek. - Jó ideje dívik például a nagyszerű békön-szalonnázás (írásban lásd: bacon-szalonna).

A forrást talán az elmúlt rendszer eredetileg nyugati exportra készített baconjénél kellene keresni. Ez időnként visszamaradt (ti. az exportból), így mi, hazaiak is hozzájutottunk a szeletelt húsos szalonnához, amelyet a csomagoláson látott megkülönböztető jelzővel ellátva kezdtek árusítani. A szó megmaradt, holott már az export előtt is hívták valahogyan: húsos vagy kolozsvári szalonnának.

Az egyik legkímélőbb sütési mód során parázs fölött sül a hús vagy bármi más. Ennek ellenére terjed a grillezés, jóllehet van erre saját kifejezésünk: roston sütés. A grill sem más, mint rács, rost, rostély - csak éppen angolul. Biztos, hogy a kifejezést le kellene cserélni az angol megfelelőjére? Az étlapok, receptek csak úgy hemzsegnek a grillezett mindenfélétől, a roston sült, rostélyon sült helyett. (A szőrszálhasogatóknak üzenem: tudom, hogy német eredetű rost a szó, csakhogy lényegesen régebben honosodott meg minálunk, azért érezzük magunkénak.)

Hogy a dolog mivé fajulhat, egy étterem becsalogatója mutatta: "roston grillezett csirkemellfilé"... Ez a békön-szalonnázás pontos megfelelője, a nyuszi sapkában és anélkül. Ez mindennek a teteje - vagy az alja... Csak idő kérdése - zárja írását dr. Árgus -, hogy megjelenjen az étlapokon a rántott pork-sertés slice-szelet, a töltött cabbage-káposzta és a zóna pork-pörkölt, a hortobágyi pancake-palacsinta, a mustáros würstl-virsli, s a gulash-gulyás stb.

És akkor még nem is emlegettük föl, hogy a rostélyra gyakran kerül a steak, ami igazán lehetne csupán hússzelet, mint ahogy az is. A Konyhaművészetben mindenesetre magyarul írjuk.

Igen ám, de a steakekre egész szolgáltató ág épül: a steak house-ok sora. Jól megmagyaráztam? Amerikai stílusban és módra berendezett és üzemeltetett vendéglők, ahol monumentális méretű roston sült marhaszeletet lehet enni: karajt avagy bordát, fehérpecsenyét, bélszínt (beefsteaket) vagy vesepecsenyét, felsált, borjúcímert (ez nem fejhús, hanem a comb legszebb része) meg hasonlókat. Na, de mi lenne, ha a nevén neveznénk: Szeletház? Sztékház? Jaj.

Lehet gondolkodni.

Bedő J. István
Konyhaművészet


[Negyedik rész]