Vadász Ferenc levele
A szerző hozzájárulásával.
Kelt 2002. október 4-én.
A személyes részek törlése után:
Kedves nyelvművelők!
Jókat derültem - közben szomorkodtam is - a gyűjtemény olvasása közben, íme
néhány az én kedvenceim közül:
A "valószínűleg, hogy" szerepel, de ugyanígy egyre gyakrabban előfordul a
"nyilvánvalóan, hogy" és a "természetesen, hogy".
Én is gyakran találkozom a rettegett "suk-sük" elkerülésére szolgáló
"tjuk-tjük"-öléssel, imádom...
(Kistarcsa-Kistartja)
Azt mondják, a nyelv folytonosan alakul, ha a -ban -ben ragok helyett -ba
-be-t használnak, már fel sem tűnik, főleg élő beszédben. Írásban még nem
jellemző. Ám a fordítottjától már a falnak megyek: "Bekerülünk a
parlamentben(!)" Lehetne nyelvbotlás, de tartok tőle, hogy nem az. Most még,
ha rákérdeznének (de ki merne pl. egy politikus esetében), biztosan
nyelvbotlásra hivatkoznának, de ha így megy tovább, még bármi megtörténhet.
Aigner Szilárd és Pártai(y?) Lucia (egy család) előszeretettel használja a
"kevésbé" helyett a "kevéssé"-t: Holnap kevéssé lesz meleg, mint ma. Nem
viccelek, többször hallottam, sőt így is: Egyre kevéssé lesz hideg (meleg,
esős, stb.) Meg is írtam Eduscho úrnak a kilométerórával együtt (40
kilométerórás szél várható). Utóbbi meglátásomat elfogadta, hogy tudniillik
a kilométeróra a gépkocsik műszere, míg a sebesség mértékegysége km/óra,
esetleg km óránként. A kevéssével viszont kevéssé értett egyet, vagy
legalábbis kevésbé. Ez van.
Felújításra kerül, megépítésre kerül, lebontásra kerül, és egyáltalán:
mindenféle formában elénk kerül, ahelyett, hogy felújítanák, megépítenék,
lebontanák,. stb. Ha valaki mikrofon elé kerül(!?), rögtön azt hiszi,
fontoskodnia kell és ennek egyik módja a "kerülözés". A rendőrök ezt odáig
is fokozhatják, hogy a gyanúsított letartóztatása folyamatba helyezésre
kerül, meg ehhez hasonló szörnyszülöttek.
Mostanában minden szól valamiről. Az adótörvény, a politika, minden az
égadta világon. Milyen mesés világban élünk! Azelőtt a mese, a színdarab, a
regény szólt erről, vagy arról.
Végül, de nem utolsó sorban: "végülis". Édes jó istenem! Annyira elterjedt,
hogy a nyilatkozó sokszor már az első(!) kérdésre ezzel kezdi a választ,
majd később az összes többi mondatát is. Na jó, lehet hogy egyszer-egyszer
elrontja és kimarad a végülis.
Sajnos, akik nem keresik a kákán is a szőrszálcsomót, hogy hasogathassák,
mint mi, hagyják magukat sodortatni az árral. anélkül hogy észrevennék -
mivel ez számukra lényegtelen, fel sem tűnik - szépen elkezdik használni
ezeket az egyre gyakrabban hallható fordulatokat és azok terjednek, mint a
pestis. Egyáltalán: érdekel ez még valakit? Talán igen, de vajon lehet e
hatékonyan változtatni ezen a helyzeten?..
[...]
Üdvözlettel
Vadász Ferenc